BerlinEgo

Azaz egy fánk volnék, ahogy a boldog emlékű Kennedy elnök erre felhívta a berliniek figyelmét 1963-ban. ugyanis a „berliner” többé-kevésbé megfelel annak a finom péksüteménynek, amit fánknak nevezünk. A lekvárra töltött finomságról van itt szó, nem a csörgefánkról, hanem valóban arról, amit Wiggum rendőr eszik a dobozból, vagy a pisztolyán pörgeti körbe-körbe. Ezen gondolkodtam én is, amikor egy oly rég áhított fánkot vásároltam magamnak a Donkin Donuts-ban, amire még gyerekkorm Budapestjéről emlékszem, és a mai napig nem tudom, hova tűnhetett onnan. Az ára mindenesetre olyan meglepően magas volt, mint amilyen meglepően alacsonyak voltak az árak a közértben, vagyis polgári nevén Lidlben. Ami azt jelenti, hogy ca. 16 ojróért sikerült egy jó időre ellátnom magam mindenféle alapanyaggal, és pedig jókedvvel vásároltam.

De hát nem csak kenyéren él az ember, és ezt tudják a helyiek is. Az egyetem előtti könyvbörzén két leértékelt alkotásért ugyanennyi kemény valutát hagytam ott. Persze a könyvvásárlás is érintett a fánk históriában. A „Berliner Mauer” c. bő 200 oldalas, szépen illusztrát kis kiadvány több fotóján is fellelhető maga a Fánk!

Hozzáteszem, nem titkolt érdeklődéssel figyelem a fal-kérdést, így próbálom magam arra is rávenni, hogy pallérozzam a kopott és rozsdás, szögön lógó és már előtte se használt német nyelvtudásomat, hogy egy heti hideg élelem áráért vásárolok könyveket magamnak, és hát ha már ennyi pénzért megvettük, MUSZÁJ elolvasni. Megvenni is muszáj, ha le van értékelve.

A másik mai szerzemény a „Die Familie Wagner” c könyv, ami a von Büllow családról szól. Mellesleg a kismonográfia már a képanyag miatt is a kosárba kívánkozott. A Wagner unokák hitleres-mosolygós csoportképei és a kései leszármazott németkönyvbe kívánkozó kiskosztümös fotói a 90-es évekből leírhatatlan örömet okoztak.

Képanyagnál maradva, valóban nagy kérdés volt – és tán még ma is az – hogy a nyelvkönyvek portréi vajon hogy kerülnek a könyvbe? Van nyelvkönyvfotómodell? Ha van, biztos, hogy előírás számára a 80-as évek második felének divatját követni.

Sajnos a fánkomat nem sikerült kiélveznem, mert jött az új barátom, az M45-ös buszi, amivel járni szoktam, mint vén berlini róka, és gyorsan be kellett falnom, de legalább így több időm lesz majd a Fánkkal foglalkozni.

Tehát jegyezzük meg a helyes formát, tanuljunk nyelveket: "Ich bin Berliner".