BerlinEgo

"Ő pedig mondta:Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az Én időm közel van, nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal" (Mt, 26, 18)

Megfáradtan az ügyintézésben és egy kis Katzenjammerrel megfűszerezett délutáni hangulatban ülök le, közép-európai idő szerint így 21.36-kor az új otthonom jól felszerelt lobbijába, ugyanis a WG ahol lakom, egy hostelhez csatlakozik, ahol tombol a kávéházi hangulat, de fürge ujjaim lám-lám előreszaladnak, ahogy gondolataim cikáznak a minapok eseményei között.

Miután végigturnéztuk „afféle búcsúbulikkal” az országot, Virágvasárnap, ahogy Jézus bevonult Jeruzsálembe, én kivonultam az országból, családi könnymorzsolások közepette. (Lehet, hogy csak megütöttem a lábam)

Méltatlan lenne ugyanakkor nem megemlíteni a háromnapos örömünnepet, amit a távozásom feletti örömükben ültek kedves és még kedvesebb barátaim Pécsett, Budapesten és Esztergomban is, sajnos az intenzitás az idővel – fáradsággal – csökkent, de azért elbicegtek nélkülem is a többiek valahogy a Becks-ig.

Szóval április elsején távoztunk, Áron-napra pedig már meg is érkeztünk, egy vonatozástól fáradt éjszaka után. Köszönet jár a cseh vasút civil ruhás munkatársainak (épp utasok voltak) akik egy kis „barak palinkával” könnyítették meg az elválás nehéz perceit

Lássuk, csak a kötelező bevezetés kedvéért egy rövid helyzetjelentést, amit természetesen felvilágosultabb nyugat-európai ember nyugodtan át is ugorhat.

Tehát szállásom a SleepCheap hostelben található lakások egyike lett, ahol dúl a multikulti. A hely jó, rossz nem is lehet, hisz a nevében már szerepel a két kedvenc szavam is. A SC Hostel e Westenden van, amiről legyen annyi elég, hogy többek közt egy S-bahn megálló, és korántsem annyira jó, mint ahogy így elsőre hangzik.

A megérkezés természetesen a szokásos börleszkszerű szerencsétlenkedéseket hozta magával, amikről külön posztban, nagyon plasztikusan beszámolok, még várom, hogy összejöjjön pár. Legyen elég annyi, hogy megvan a Studenten Ausweis, e sorok írása közben is kéjjes szemmel méregetem a belépőmet a Humboldt tarka világába.

Szomorú búcsút nem kellett vennem az anyaországtól, tekintve egyrészt, hogy most is magyarul beszélnek itt a recepción, másrészt meg mivel sikeresen újra bekerültünk az újságok érdeklődésének fókuszába a csúf végű elnökség történetével, burkusul is.

Amúgy persze minden más, a közhelyek elpuffogtatására is más alkalmat keresek, hiszen az élmények frissek, még nem ültek meg.

Az mindenesetre biztossá vált, hogy tartalmakban gazdag vezetéknevem újra sikeres produkciót nyújt, bár más jelentéssel csaj mosolyt a lelkes hivatalnokok arcára. Az eddigi „égő”, „ciki” „villanykörte” jelentést felváltotta az „ego” így kacsintok vissza magamra minden adatlapról. Sajnos az Áron (Aron) nem olyan izgalmas, hogy sokat foglalkozzunk mi vagy bárki itt vele, de azért az ékezet ott is elmaradt – bürokratikus szövegromlás áldozata lett. De ha már Ego, hát gondoltam beleerőltetek egy kis nyelvi furmányt, így hát jó is lesz blog címnek.

Hogy érdekes legyen az olvasnivaló a továbbiakban nem a napok száraz eseményeinek vígan előadott történeteit mesélem el, mint a kötelező katonai szolgálatot, ami, amikor benne vagy, nagyon rossz, de előadni mindig nagy élmény marad, hanem próbálom kicsit tematikusan elrendezni az eseményeket, tapasztalatokat, élményeket. Több okom is van, de a legfontosabb, hogy ezt van kedvem csinálni.